Sokféle utazási lehetőséget kipróbáltam már, és az a tapasztalatom, hogy egy nagy buszon – ahol 50-60 utas utazik egyszerre –, nagyon kevesen akarnak beszélgetésbe kezdeni az útitársakkal. A legtöbben az okostelefonjukat szorongatják, néhányan aludni próbálnak, és van, aki az elsuhanó tájat figyeli. Ha mégis akadna beszélgetőpartner, akivel mondjuk az egyik pihenőnél váltunk pár szót, és szívesen folytatnánk a beszélgetést menet közben is, akkor persze kiderül, hogy a lehető legtávolabb ülünk egymástól.
Oszkáros telekocsikázást is próbáltam néhányszor, de nem voltam túl szerencsés. Egyszer szoronganom kellett harmad magammal a hátsó ülésen, mert az egyik utastársam elfelejtette előzetesen megemlíteni, hogy 120 kg-ot nyom, egy másik alkalommal pedig a csomagokkal gyűlt meg a bajunk, mert kicsi volt a csomagtartó… Visszakanyarodva a beszélgetésre, telekocsiban is volt már bőven részem ismerkedős csevegésben, de ezeknek a hangulata sem igazán kedvemre valóan alakult. Egyrészt gyakran elszeparálódik a sofőr és a mellette ülő utas a hátul ülőktől, másrészt – ha kialakul közös társalgás –, akkor pedig szinte mindig a sofőr választja ki a témát, ami sok esetben erőltetett számomra.

Ugye Ön sem szeretne így utazni?