Kalandra fel!
Ahogy ígértük, következő blogunkban egy utasunk történetét, véleményét olvashatjátok.
G. Csaba lassan törzsutasnak számít nálunk, hiszen utazott már velünk kétszer Svájcba, többször Németországba, és legutóbb Ausztriai útjához is minket választott.
Utazni jó! Ebben, azt hiszem, mindannyian egyetértünk. Abban már talán megoszlanak a vélemények, hogy ki miért szeret útra kelni. Én azok közé tartozom, akik „utazás” alatt valójában azt értik, amikor az ember eltölt néhány napot egy idegen városban. Megismerkedik a szállásadójával, felfedezi a környéket, megnézi a nevezetességeket, kipróbálja a helyi közlekedést és nem utolsó sorban megkóstolja a kis éttermek, kifőzdék, utcai árusok, kocsmák étel és ital különlegességeit. Aztán tovább áll, és egy másik várost fedez fel magának, hogy az ott szerzett élményeket is elraktározza. Elteszi az emlékek közé, mint ahogy egy házi készítésű lekvárt teszünk el a kamrába, amit télen elő lehet venni, és bele-bele kóstolva visszaidézni a nyár hangulatát. Általában évente egy-két alkalom van, amikor lehetőséget teremtünk magunknak a párommal az utazásra, viszont akkor 4–5 várost igyekszünk megismerni.