A csapatépítő tréning lehet jó is, meg lehet rossz is. Egyfelől függ attól, hogy eleve mennyire csapat a csapat - ha már eleve is az, magától, akkor általában szokott működni, de ha egy széteső, eleve sem csapatot alkotó csoportból kellene "erőszakkal" csapatot csinálni, na, az eleve kudarcra ítéltetett.
Az sem mindegy, hogy ki és hogyan próbálja. Az többnyire nem nyerő, ha összeültetik a népet valami konferenciaterembe és elkezdenek nekik előadni. Játékos vetélkedőkkel már lehet többre menni, persze a csapatnak, életkornak stb. megfelelő módon. És rengeteg, tényleg nagyon sok időt kell hagyni a spontán beszélgetésekre, elég szabadidőt kell hagyni a tervezett műsorszámok között, hogy a kollégák kötetlenül is meg tudják ismerni egymást, ha már a fix programok alatt egyikük-másikuk egymásra nézett, hogy "jé, ő is itt dolgozik!".
Voltam már olyan tréningen, ahol szó szerint elhajtottuk az idióta trénert, hogy nem fogunk neki bohóckodni, menjen haza. Meg volt olyan is, ahol kimondottan jól éreztük magunkat, és tényleg épült a csapat, formálódtak ismeretségek, barátságok, és közülük néhány a mai napig is tartós 15 év távlatából.
No de mindegy is, ez nem annyira tartozik ide. Alapvetően nincs ellenemre a beszélgetés egy ilyen szituban, de nem is ragaszkodom hozzá, viszont azt elvárom, hogy ha én éppen nem akarok beszélgetni, akkor ne akaszkodjon valaki mindenáron rám. Ennyi...
Amúgy ennél a beszélgetni-nem beszélgetni dolognál sokkal komolyabb problémának érzem azt, amikor az indulás előtt fél perccel korábban beeső utolsó utas három méterre az autótól dobja el a cigit, szó szerint az autóba beülve fújja ki az utolsó slukk füstöt és bűzlik utána még egy fél órát, amikor elővesz egy üveg/doboz valami erős illatú italt (gyümölcsteától a redbullig bármi jöhet), és azt kell szagolni mindenkinek, amíg elkortyolgatja, amikor előveszi a tízórait és mindent összemorzsáz maga körül a sofőr/tulajdonos nagy örömére, amikor fennhangon üvöltve telefonál egy negyedórát a haverjával stb., stb., stb. Volt már részem ilyenből bőven utasként és sofőrként is.
minden nap
Utazás szenvedéllyel
Utolsó kommentek:
Labasmaz 2019.05.16. 07:28:54
Az sem mindegy, hogy ki és hogyan próbálja. Az többnyire nem nyerő, ha összeültetik a népet valami konferenciaterembe és elkezdenek nekik előadni. Játékos vetélkedőkkel már lehet többre menni, persze a csapatnak, életkornak stb. megfelelő módon. És rengeteg, tényleg nagyon sok időt kell hagyni a spontán beszélgetésekre, elég szabadidőt kell hagyni a tervezett műsorszámok között, hogy a kollégák kötetlenül is meg tudják ismerni egymást, ha már a fix programok alatt egyikük-másikuk egymásra nézett, hogy "jé, ő is itt dolgozik!".
Voltam már olyan tréningen, ahol szó szerint elhajtottuk az idióta trénert, hogy nem fogunk neki bohóckodni, menjen haza. Meg volt olyan is, ahol kimondottan jól éreztük magunkat, és tényleg épült a csapat, formálódtak ismeretségek, barátságok, és közülük néhány a mai napig is tartós 15 év távlatából.
No de mindegy is, ez nem annyira tartozik ide. Alapvetően nincs ellenemre a beszélgetés egy ilyen szituban, de nem is ragaszkodom hozzá, viszont azt elvárom, hogy ha én éppen nem akarok beszélgetni, akkor ne akaszkodjon valaki mindenáron rám. Ennyi...
Amúgy ennél a beszélgetni-nem beszélgetni dolognál sokkal komolyabb problémának érzem azt, amikor az indulás előtt fél perccel korábban beeső utolsó utas három méterre az autótól dobja el a cigit, szó szerint az autóba beülve fújja ki az utolsó slukk füstöt és bűzlik utána még egy fél órát, amikor elővesz egy üveg/doboz valami erős illatú italt (gyümölcsteától a redbullig bármi jöhet), és azt kell szagolni mindenkinek, amíg elkortyolgatja, amikor előveszi a tízórait és mindent összemorzsáz maga körül a sofőr/tulajdonos nagy örömére, amikor fennhangon üvöltve telefonál egy negyedórát a haverjával stb., stb., stb. Volt már részem ilyenből bőven utasként és sofőrként is.
Bejegyzés: Ahol mindig jó a társaság
Voloka 2019.05.15. 18:42:20
Bejegyzés: Ahol mindig jó a társaság